igazságérzet
igazságérzet [z-ság-é] főnév
1. Olyan erkölcsi tulajdonság, amelynél fogva vki az igazságot (3) keresi, követi, s ezt érvényesíteni törekszik. Nincs benne egy csepp igazságérzet; igazságérzete fellázadt; igazságérzete tiltja, hogy …; ® megalkuszik az igazságérzetével. Az emberek igazságérzete nem áll valami kifejlett fokon. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Vkinek az a megokolt v. alaptalan meggyőződése, hogy igaza van, hogy az igazság az ő oldalán van. Igazságérzetében megbántva sikoltott fel. (Móricz Zsigmond)
