igazságos
igazságos [ss; z-s] melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki mindig az igazságot (3, 4) követi, ennek alapján cselekszik, beszél, ítél; nem részrehajló. Igazságos bíró, főnök, kritikus, szülő; igazságos vkihez. Nem vagy igazságos a gyerekhez. Világéletében igazságos ember volt. Hol Mátyás az igazságos? | Te láttad őt boldog Rákos! (Kisfaludy Károly) Szigorú tanár, de igazságos tanár. Akit ő elbuktat, az megérdemelte. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre valló, tőle származó, rá jellemző; helyes, méltányos. Igazságos bírálat, cselekedet, ítélet, vélemény; igazságosan jár el; igazságosan oszt el vmit.
2. Az igazságnak (3) megfelelő, igazságon alapuló, az igazságot érvényesítő. Igazságos társadalmi rend, teherviselés. Itt jó aratásom kínálkozik … Jó, tiszta, igazságos, jövedelmező … pörök. (Kaffka Margit)
3. (politika, 1945 után) Igazságos háború: olyan h., amelynek célja a nép, a szocialista haza védelmére külső támadás ellen, ill. a nép felszabadítása kizsákmányolás v. gyarmati uralom alól.
