igénybevétel
igénybevétel [e-e] főnév (választékos)
1. Az az eljárás, cselekvés, amelynek során vki, vmi igénybe vesz vmit, ill. annak történte, hogy vmit igénybe vesznek. Nem riadt vissza a legkegyetlenebb eszközök igénybevételétől sem. Lakása mentesül az igénybevétel alól. Az ilyen igénybevétele a jó barátságnak rendesen sok kellemetlenséggel jár. (Jókai Mór) Ön … érdemeket szerez magának az állam körül, amik alapul szolgálhatnak különféle kedvezmények igénybevételére. (Jókai Mór)
2. Az a körülmény, hogy vkire vmely feladatot v. különféle feladatokat bíznak, ill. hogy vkit olyan teendő ellátására jelölnek ki, amely számára többé-kevésbé terhes elfoglaltság. Kerülni kell a munkatársak túlságos igénybevételét. Az ön igénybevételére nem kerül sor.
3. (fizika) Olyan erőhatás, amelynek vmely szerkezet alá van vetve. Egyszerű, összetett igénybevétel.
