igézet
igézet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (néprajz) <Babonás felfogás szerint> az a hatás, állapot, amely akkor következik be, amikor vkit megigéznek; varázslat, bűbáj. Igézet alatt áll; igézetben tart vkit; megtöri az igézetet. Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban, | Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban; | Még szemét behúnyva is foly az igézet, Mint ha ki valamit erősen megnézett. (Arany János) || a. (régies) Az a szöveg v. cselekvés, amelynek elmondásával, végrehajtásával ezt az állapotot, hatást bekövetkezőnek vélik. A vajákos asszony elmondta az igézetet. Nagy titokzatosan megcselekedte az igézetet.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Főleg rendkívüli csodálatból eredő, vkinek az egész lényét átjáró s mintegy megbénító érzelmi állapot; lenyűgöző, elbűvölő hatás. A szónok igézetban tartja hallgatóságát. Igézete alól nem tudja kivonni magát. Zuhatagok kőpárkányára von A mélység vonzó, vad igézete. (Tolnai Lajos) Ki ellenáll a perc igézetének S nem hagyja lelkét ártól elragadni Nem is jó ember. (Madách Imre) Megfesti arcát a szerelmi igézet. (Mikszáth Kálmán) Ez a makacs igézet annyira felizgatta …, hogy letette a könyvet, s többet nem merte kezébe venni. (Kuncz Aladár)
