igyekezet
igyekezet [e-ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (régies) ügyekezet [e-ë-e]
Annak akarati magatartása, aki igyekezik (1); vmely cél elérésére irányuló, fokozott iparkodás, törekvés. Buzgó, lázas igyekezet; nem (nagyon) ® bántja az igyekezet. Minden igyekezete hiábavaló volt. Igyekezetben nincs hiány, de kevés a tehetség. Nagy igyekezettel látott feladata elvégzéséhez. Színészeinken megtetszett [= észrevehető volt], hogy eredeti darabot játszanak: játékaikat szíves ügyekezet … tette érdekessé. (Vörösmarty Mihály) A diplomatának minden igyekezete hiábavaló maradt. (Móra Ferenc) Mind a négy utas lázas igyekezettel rakta le ékszereit. (Hunyady Sándor)
igyekezetű.
