ihlik
ihlik tárgyatlan ige -ek, -esz, -ett, [ë, e, ë]; -enék, -enél [e, e], -ene [e-e]; ihleni [e] (felszólító módban nem haszn.)
(tréfás, gúnyos) <Költő, művész, kül. fűzfapoéta> ihletett állapotban van. || a. (bizalmas, tréfás) Nagyon elmélyülten, a fogalmazásba elmerülve, de szemmel láthatóan nem kis üggyel-bajjal ír, szövegez vmit. Ne zavard, most éppen ihlik!
