ijedelmes
ijedelmes [e-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (irodalmi nyelvben)
Ijedelmet keltő, ijesztő, félelmetes. Ám adaját [= adóját] császár meg nem adá bérül, Hallván ijedelmes rosz hírt Etelérül. (Arany János) Orvos barátjai részletesen leírták a tüneteket: a szédülést, az érgörcsöt, a fülcsöngést is, ezt az ijedelmes csöngetést. (Kosztolányi Dezső) Meghált a nagy és ijedelmes ég alatt. (Móricz Zsigmond)
