ijesztő
ijesztő [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -n, -bb
1. Olyan <dolog>, amely ijedséget kelt, olyan hatással van, hogy megijed tőle vki. Ijesztő arc, tekintet; ijesztőbbnél ijesztőbb hírek; kisgyermeket ijesztő mese. Ijesztő lám ha zajg a tenger is, De csendes mélyén drága gyöngy terem. (Vörösmarty Mihály) Képzeletem előtt … minden úgy folyt le, mintha … ijesztő álom jeleneteit vonultatnák el szemem előtt. (Kuncz Aladár) Vágjuk az arcába minden ijesztő rémnek: hiszek az emberben. (Móra Ferenc) || a. Megjelenésével v. nagy méreteivel nyomasztó, félelmetes hatást keltő. Ijesztő ez a forgalom, a szakadék. Az épület úgy közelről majdnem ijesztő. || b. Ijesztőt: úgy, hogy ijedséget kelt. Ijesztőt ordít, üvölt. Reggel három tájt … ijesztőt reccsent a polc. (Szabó Lőrinc)
2. (túlzó, rosszalló) Nagyon nagy mértékű, fokú, arányú; szörnyű, borzasztó. A tőkés országokban a gazdasági válságok idején a munkanélküliség sokszor ijesztő méreteket ölt. Ijesztő tudatlanságot árult el. || a. <Vmely rossz, hátrányos tulajdonságot kifejező jelző előtt fokozó értelemben:> Ijesztően: rendkívüli fokban, nagyon. Ijesztően sápadt, tudatlan.
II. főnév -t, -je Ijesztő dolog. Vmit ijesztőt lát, mond.
Szóösszetétel(ek): madárijesztő.
