illem
illem [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
A társadalmi érintkezés, a másokkal való viselkedés szabályainak koronként változó összessége. Így kívánja az illem. Megsérti az illemet. Vétett az illem ellen. Hazudni rút. Ez ellen a morál, | A társas illem egykint perorál. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): illemformák; illemkérdés; illemlátogatás; illemsértő; illemteljes; illemtudás.
