illendőség
illendőség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (ritka) Vminek illendő (1) volta. Magatartásának, szavainak, viselkedésének illendősége.
2. Az emberek társadalmi v. társasági érintkezését szabályozó kialakult szokásoknak, szabályoknak való megfelelés, ill. ezeknek összessége, foglalata; illem, jó modor, udvariasság. Ezt v. így kívánja az illendőség; ezt hozza magával az illendőség. Eljárását nem lehet összeegyeztetni az illendőséggel. Illendőség, lovagiasság és minden férfierény azt diktálja, hogy neki szenteljem csapongó gondolataimat … (Krúdy Gyula)
3. (elavult) Vmihez való illés, alkalmasság.
