illetéktelen
illetéktelen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] (hivatalos)
1. Olyan <személy, hivatali hatóság>, aki, amely nem jogosult, nem illetékes vmely ügyben eljárni, intézkedni. Illetéktelen személyek ne avatkozzanak bele. Ez a bíróság ebben az ügyben illetéktelen. A kapitány úr jónak látta … nem tudom miféle illetéktelen tényezőkre hivatkozással kierőszakolni, hogy Chryseis szerepét ne az én lányom … kapja meg. (Ambrus Zoltán) || a. Ilyen személytől, hatóságtól származó, rá valló. Illetéktelen beavatkozás; illetéktelenül szól bele az ügybe.
2. Meg nem engedett, törvénytelen. Illetéktelen haszon, részesedés.
illetéktelenség.
