illetlenség
illetlenség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban csak a 2. jelentésben)
1. Az illetlen melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, jellemvonás, ill. vkinek, vminek illetlen volta. Beszédének, magatartásának, szavainak, tettének illetlensége. Mindenkinek feltűnt viselkedésének illetlensége. Illetlenségéért édesapja megrótta.
2. Az erkölcsi szokásokkal, szabályokkal, az udvariassággal ellenkező, illetlen magatartás, beszéd, szó, cselekedet. Illetlenség a köszöntést nem fogadni. Illetlenséget mond. Nagy illetlenséget követett el. Rátette a kezecskéjét Szunyoghynak a térdére. Az anyja ijedten szökkent fel. – Bözsi! Micsoda illetlenség! (Gárdonyi Géza)
