imette
imette [ë-e v. e-e] határozószó (személyragos) (Az újabb irodalomban archaizmusként csak ebben az alakban haszn.) (elavult)
Ébren (1). A játszi reménység amidőn imette A boldogtalannál hitelét vesztette, Álmot küld szemére. (Arany János) Strázsálhattak már szegények egész éjjel imette. (Jókai Mór)
