incidens
incidens [ë v. e] főnév -t v. (-et) [ë], -ek, -e [ë, e] (választékos)
1. Véletlenül közbejött, rendsz. kellemetlen eset, váratlan zavaró mozzanat. Kellemetlen incidens; minden incidens nélkül. Szerencsére útközben nem történt semmi incidens. Ha ez az incidens közbe nem jön, már régen készen volnánk. Egy hölgy elájult, szegényt legszemélyesebb érzelmeiben érintette ez az izgalmas incidens. (Hunyady Sándor) Az incidens így kezdődött, s miután a sértett fél csupán egy kínos elpirulással reagált rá, körülbelül be is fejeződött. (Nagy Lajos)
2. (sajtónyelvi) Összetűzés, kül. határincidens. Az incidensért a felbérelt ügynököket terheli a felelősség.
Szóösszetétel(ek): határincidens.
