inda
inda főnév indát, indája (növénytan)
Egyes lágy szárú növényeken a szár tövéből eredő, a föld felszínén kúszó, módosult, leveles hajtás, mely a csomóknál meggyökeresedik. Az ibolya, a szamóca indája. || a. Mindenféle kúszó szár v. kacs. A dinnye, a tök, az uborka, a szőlő indája. Három dinnye van egy indán, mind sárga. (népköltés) Vad indák gyűrűznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem. (Ady Endre) Egy nagylevelű töknek | indái … fölfutva egy kiszáradt | … fára … árnyat | tartottak. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. indadísz; 2. szederinda; tökinda.
indájú.
