indigó
indigó főnév -t, -ja
1. (ritka, növénytan) Forró égövi, gumós gyökerű fű, cserje; indigócserje. Az indigót nálunk néha dísznövényként ültetik.
2. Az ebből és más növényekből, újabban főként mesterséges vegyi úton készített kék festőanyag. || a. Ennek színe: élénk sötétkék. Festményein gyakran találkozunk indigóval.
3. Kézzel írt iratnak, rajznak több példányban való készítéséhez haszn. átíró másolópapír: egyik oldalán indigóval (2) bevont vékony, erős (selyem)papír. Új, kopott indigó. Indigót tett a lapok közé. || a. Gépíráshoz haszn. másolópapír; karbonpapír. Fordítva tette be az indigót az ívek közé.
Szóösszetétel(ek): indigóáru; indigócserje; indigófehér; indigókék; indigómásolat; indigónövény; indigópapír; indigósötét; indigóültetvény.
indigós.
