indulás
indulás főnév -t, (-ok), -a
1. Általában az indul igével kifejezett cselekvés, folyamat, mozzanat; az a tény, hogy vki, vmi indul. Az indulás ideje; a csapat, a gép, a ló, a menet, a kocsi, a motor, a versenyzők, a villamos indulása; a posta indulása; balra, jobbra, hazafelé, hegynek, völgynek indulás; útnak indulás; harcba, körútra, munkába, rohamra, támadásra indulás. Az iskolába indulásod előtt vedd számba holmidat! Indulásra készen áll. Mikorra tűzték ki az indulást? Megmaradtak csökönyösen az indulás mellett, felültek a csinos kis csézára. (Mikszáth Kálmán) Indulásunkat másnap hajnali három órára tűzték ki. (Kuncz Aladár) || a. Ennek időpontja. Az autóbusz, a hajó, a repülőgép, a vonat indulása. Mikor van az indulás? Indulás 8 óra 20 perckor a Déli pályaudvarról. Az indulás előtt tíz perccel érkeztünk az állomásra. Szűz hajó vitt első útjára … | Triesztben, ami volt, nagy s kicsi hang, | mind szólt, sziréna, gyárkürt, síp, harang, | induláskor. (Szabó Lőrinc) || b. Indulás!: a) <figyelmeztetésként:> a vonat, autóbusz stb. indul; b) <felszólításként:> indulunk!, indulj(atok)!, induljunk!, gyerünk!
2. (főként sport) Vmely versenyben v. versengés jellegű dologban való részvétel. A döntőben, hosszú távon, úszásban, a versenyben, vmely versenyszámban való indulás; a pályázaton, a választáson való indulás. A világbajnok indulása nem biztos.
3. (átvitt értelemben is) Általában vmely mozgás, cselekvés, folyamat, állapot megkezdése, kezdete. Futásnak, szaladásnak indulás; fogyásnak, hízásnak, növésnek indulás; hanyatlásnak, hervadásnak, oszlásnak, pusztulásnak, romlásnak, rothadásnak, züllésnek indulás; a jég olvadásának indulása; a tanfolyam indulása; az eljárás, a nyomozás, a vizsgálat indulása. || a. Vmely gép, szerkezet működésének megkezdése, kezdete. A gép, a gyár, a motor, az üzem indulása. || b. (átvitt értelemben) Pályakezdés. Biztató indulás.
Szóösszetétel(ek): földindulás; vonatindulás.
indulási.
