infámis
infámis melléknév -an, -abb (régies írva: infamis is) (elavulóban, választékos)
1. Aljas, becstelen, gyalázatos <személy, csoport, dolog>. Ez infámis disznóság! – ordított nagy haraggal a kövér úr. (Vas Gereben) No már ez infámis cselszövény, mondá Miklós. (Jókai Mór)
2. (nyomatékosító jelzőként v. határozóként) Szörnyű, szörnyen. Lovai a tengelyig érő homokban infámis lassan baktattak. (Vas Gereben) Ha! infámis rossz kerti bor! (Arany János)
infámiskodik; infámisság.
