ingyenes
ingyenes [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] (hivatalos)
1. <A megfizetettel szemben:> olyan <dolog>, amely nem kerül pénzbe, amelyért pénzt v. más ellenszolgáltatást nem kell adni. Ingyenes ebéd, hely; ingyenes orvosi rendelés; ingyenes tankönyv; ingyenes tanácsadás. Elindultam ingyenes éjjeli szállásomról. (Gelléri Andor Endre)
2. Olyan <személy, főleg tanuló>, aki vmely intézetben az ellátásért, ill. gondozásért való fizetés alól fel van mentve. Ingyenes bennlakó; ingyenes beteg. Itt érettségiztem el• a kollégiumban, mint ingyenes növendék. (Móricz Zsigmond)
A 2. sz. jelentés negyedik sora végén, a Móricz-idézetben el helyett le olvasandó.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (1945 előtt) Az a személy, főleg tanuló, aki vmely intézetben, rendsz. internátusban az ellátásáért, gondozásáért való fizetés alól fel van mentve. Ingyenesnek felveszünk két diákot.
Szóösszetétel(ek): félingyenes.
