inkvizítor
inkvizítor főnév -t, -ok, -a (régies írva: inquisitor is)
1. (történettudomány) <A katolikus egyház történetében> az eretnekek ügyében vizsgálatot végző, a kínvallatás elrendelésére feljogosított bíró.
2. (átvitt értelemben) Szigorú, kegyetlen vizsgálóbíró.
Szóösszetétel(ek): inkvizítormódra.
inkvizítori.
