intézőség
intézőség főnév -et, -e [ë, e]
1. Az intéző (II. 1–4) tisztsége, hivatala, állása, munkaköre. Kitették az intézőségből. Lemondott az intézőségről. Ő kapta meg az intézőséget. || a. Ennek ideje, időtartama. Intézősége alatt.
2. Az intéző és a hozzá beosztott tisztviselők összessége v. vmelyike mint hivatalos szerv. Az intézőség rendelte el.
3. Az intézőség (2) hivatali helyisége(i) v. épülete. Az intézőség előtt várakozott. Jelentkezett az intézőségen. || a. Az ott dolgozók összessége. Ott volt az egész intézőség.
