ír [2]
ír [2] főnév -t, -ok, -ja (régies, irodalmi nyelvben)
Gyógyító hatású kenőcs. Írt ken a sebre. Drága füst, ír és kenet Illatozza a leget. (Tompa Mihály) || a. Az, ami gyógyít, főleg növény. Jaj! de a forrásnak kiszáradt az ágya, Az ezerjófüvet írúl sem találja. (Arany János) Számomra nem teremnek a füvek írt. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Gyógyító, enyhítő hatás. Ír volt fájdalmára a vigasztalás. Feledékenység legjobb ír e panaszokra. (Arany János) Nincs-e, nincs-e ír szivemre? (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás)
Szóösszetétel(ek): ajakír; balzsamír.
