irály
irály főnév -t, -a (csak egyes számban) (régies, választékos)
Stílus (1). Történelemből … a fonál … Nem az volt, mi szellemnek mondatik: De a föld minden évszáma s királya, Meg a tanító körmönfont irálya. (Arany János) Rövid, tömör és kifejezésteljes irálya van. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): irálygyakorlat; irálytan.
