írástudó
írástudó melléknév és főnév
I. melléknév
1. (régies) Olyan <személy>, aki írni és olvasni tud. Írástudó ember; az írástudó lakosság. László a régi rektor tagbaszakadt fia volt. Írástudó legény, de az ekeszarva mellett maradt. (Petelei István)
2. (átvitt értelemben, választékos) Irodalommal, tudománnyal foglalkozó, ahhoz értő. Az írástudó világ szereti a fényt. (Tolnai Lajos)
II. főnév
1. (történettudomány, vallásügy) Főleg a héber írásmagyarázatban, a vallási törvényekben, kérdésekben járatos személy. Farizeusok és írástudók. Franciaországban csak új esztendőben köszöntik egymást: nálunk pedig mind a három sátoros innepeken [= ünnepeken] is. Melyik már a jobb szokás? azt az írástudókra hagyom. (Mikes Kelemen)
2. (átvitt értelemben, választékos) Irodalommal, tudománnyal foglalkozó személy. Az írástudók árulása, felelőssége, kötelessége. A poéták, írástudók immár megbuktatták volna a jó Vörösmartyt. (Jókai Mór) Ezt a kis színjátékot … mi … kis írástudók reakciónak nevezzük. (Ady Endre)
írástudói.
