irha
irha főnév irhát, irhája
1. (állattan) A magasabb rendű gerinctelenek és a gerinces állatok hámrétege alatt levő kötőszöveti réteg (corium).
2. Általában a prémes állat bőre. Van ki a kis bárányt félti izzadástul, S bundáját lerántja, még pedig irhástul. (Arany János) || a. Finoman kikészített bőr. Körömre, tollra és – papirra [a verssel]! | Miután nem írószer többé az irha. (Arany János)
3. Olyan birkabőr, amelynek szőrtelen oldalát bársonyos tapintásúvá cserzik ki. Irhából csináltat bundát, kucsmát. || a. (bizalmas) Az ebből készített bunda; irhabunda. Barna, fehér, zöld irha. Télre vett magának egy szép irhát.
4. (rendsz. állandósult szókapcsolatokban) (átvitt értelemben, bizalmas) Az ember bőre (1), ill. az ember maga. (tréfás) Félti az irháját: fél, hogy megverik; hordd el az irhádat!: hordd el magad, takarodj; kiporolja vkinek az irháját: <rendsz. bottal, nádpálcával> alaposan megveri; szedi v. elhordja v. (el)viszi az irháját: gyorsan eloldalog, elinal. Örül …, hogy a saját irháját megmentette, nemhogy még egyszer eljönne. (Mikszáth Kálmán) Mikor Nánát ostromolták, pénzt szórtál … a törökök közé, hogy elvihesd az irhádat. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): irhabőr; irhagyártás; irhakabát; irhakészítő; irharost.
irhás.
