író [1]
író [1] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki ír(t) vmit. Szépen író gyermek; levelet író nő; cikket író tudósító.
II. főnév -t, -ja
1. (Prózai szép)irodalmi művek alkotásával (hivatásszerűen) foglalkozó személy. Beérkezett, gyenge, híres, jó nevű, kezdő, kiváló, neves, rossz, termékeny író; ® ifjúsági író; művészeti, népszerűsítő, tudományos író; ® népi írók. Balzacot a kénytelenség tette íróvá. (Ambrus Zoltán) Nincs senki, költő és író, | ki ne szeresse stílusod, gúláidat és Nílusod, | regék regéje, Kairó. (Kosztolányi Dezső) Az író élete nem múlik el, csak befejeződik, elkészül, mint egy könyv. (Babits Mihály) || a. (határozott névelővel v. birtokos viszonyban) Vmely irodalmi mű alkotója; szerző. A Zalán futásának írója. Halljuk az írót! Toldi irójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre! (Petőfi Sándor)
2. Az, aki vmit ír(t). E sorok írója. A levél íróját kiderítették. Olvastunk egy cikket valamely napilapban, melynek írója azon panaszkodott, hogy nagy költőink közül csak Petőfinek van több szobra az országban. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. íróállvány; írócsoport; íróegyesület; írófejedelem; írófelület; íróképes; írókészség; íróküldöttség; írómesterség; írónád; írónemzedék; írósereg; írószövetség; írótábla; írótárs; írótársaság; írótinta; írótű; íróvilág; 2. drámaíró; életíró; életrajzíró; gépíró; hírlapíró; képíró; kódexíró; közíró; levélíró; meseíró; nőíró; prózaíró; regényíró; remekíró; szakíró; szemleíró; szépíró; színműíró; szövegíró; távíró; történetíró; tragédiaíró; újságíró; versíró; zugíró; zsoltáríró.
