iromány
iromány főnév -t, -ok, -a
1. (kissé régies) Papirosra írt szöveg; írás, irat. Egérrágta, molyette, szakadt, régi irományok. Irományaim közt … barátomnak … néhány levelét is találták. (Táncsics Mihály) Add által a pénzt neki S ez irományokat. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (régies) Hivatalos irat, okirat. Hivatalos, levéltári irományok. Azon nap, mikor az irományok kezembe jőnek, elmegyünk a káptalanhoz. (Eötvös József)
2. (ritka, régies) Irodalmi alkotás, írás. Magyaros lett irományom S hazám földén túl se jár. (Arany János) || a. (rosszalló) Szépirodalmi jellegű, de értéktelen írásmű; fércmű. Nem érek rá elolvasni az irományait.
Szóösszetétel(ek): irománycsomó; irománydarab; irományhalmaz; irományjegyzék.
irományos.
