ismeret
ismeret [e-e] főnév -et, -e [ë, e], (tájszó) ösmeret, (régies) esméret [ë-e v. e-e], isméret
1. (gyak. többes számban) A megismerő tevékenység eredménye, az ennek segítségével kialakított, a valóságra, ill. annak vmely területére vonatk. fogalmak összessége. Rendszeres, tudományos ismeret; ismereteink érvénye. A lélek … a tudományok és isméretek Tárából gazdag zsákmányt gyüjt magának. (Berzsenyi Dániel) Széles látókör, filozófiai és tudományos ismereteken alapuló kivételes műveltség …; íme, ezek a tulajdonságok jellemzik az új kritikust. (Ambrus Zoltán)
2. Vminek ismerete: hozzáértés, tájékozottság, tapasztalat vmiben. Az élet, a kérdés, a törvény ismerete; az utak és a módok ismerete.
3. (gyak. többes számban) Tanulással szerzett tudás. Hasznos, sokoldalú, széleskörű ismeretek; ismereteket gyűjt, szerez; ismereteit gyarapítja, növeli. És amint szaporodtak évei, Azokkal szaporodtak Isméreti. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. ismeretbőség; ismereteszközlő; ismeretforrás; ismeretszerzés; ismerettan; ismeretterjesztés; ismeretvágy; ismeretvilág; 2. alapismeret; anyagismeret; áruismeret; életismeret; előismeret; emberismeret; helyismeret; honismeret; lelkiismeret; nyelvismeret; önismeret; szakismeret; tárgyismeret; terepismeret.
ismereti; ismeretű.
