ismeretlen
ismeretlen [e-e-e] melléknév és főnév, (tájszó) ösmeretlen
I. melléknév -ül, -ebb [e] Olyan <személy, dolog>, akiről, amelyről nincs tudomásunk, akit, amelyet nem ismerünk. Ismeretlen bolygó, személy, táj, vidék; ismeretlen ismerős: olyan személy, akit hírből v. látásból ismer vki, de közelebbről nem tudja, hogy kicsoda; ismeretlen helyen tartózkodik; az ismeretlen katona ¬ sírja; (postaügy) a címzett ismeretlen; <kézbesíthetetlen küldeményeken haszn. jelzésként>. Ez a könyv számomra v. előttem ismeretlen. Szerettem ismeretlen városokban kószálni. Lopásért feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Ismeretlen bajnok fekete paripán Vágtat a zászlóhoz. (Arany János) Ismeretlen sírgödörbe Elalunni mindörökre … (Vajda János) Rablók ölték őt meg hír szerint, | egy hármas keresztúton, ismeretlenek. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás) A gyár summásokkal dolgoztatott, akik ismeretlen világból jöttek. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <személy>, akinek a neve nem általánosan ismeretes. Ismeretlen nagyság; ismeretlen színész.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Ismeretlen személy. Egy ismeretlen állt a kapu előtt. Ismeretlenekkel ne állj szóba! Hol van ő, a nyájas ösmeretlen? (Vörösmarty Mihály) Elszeretted előlem Ezt a szép ismeretlent. (Ady Endre) Ismeretleneket nem szokott házába ereszteni. (Krúdy Gyula)
2. (választékos) Ismeretlenség (2). Út az ismeretlenbe.
3. (mennyiségtan) Az a mennyiség, amelynek számértékét az adott v. megszerkesztett egyenletből kell kiszámítani. Az egyenlet két ismeretlent tartalmaz. Az ismeretlent x, y és z betűvel jelöljük. Komolyan töprengett, … mintha egy egyenletet kellene megoldania, több ismeretlennel. (Kosztolányi Dezső)
