ismeretség
ismeretség [ismereccség] főnév -et, -e [ë, e], (tájszó) ösmeretség [ösmereccség] (többes számban ritka)
1. Olyan viszony, kapcsolat, amely ismerősök (II), két v. több egymást ismerő személy között van. Bizalmas ismeretség; ® bővebb ismeretség; felszínes v. felületes, futó, közeli, régi ismeretség; ismeretségben van v. (régies) ismeretsége van, vkivel; ismeretséget ® köt vkivel; ® megköti az ismeretséget (vkivel). Szándékok, mint hallók házunkkal ismeretségbe jőni. (Vörösmarty Mihály) Tisztelettel fogadták Szunyoghynak az ismeretségét. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Jó ismeretséget kötöttek már a halállal, nem félnek tőle. (Jókai Mór)
2. (ritka, régies) Vmiről való ismeret, tudás. Ismeretségbe jut, kerül vmivel: megismeri, ismereteket szerez reá vonatkozólag.
3. Ismerősök (II) köre, összessége. Kiterjedt, nagy ismeretsége van. Ismeretség hiányában hirdetéssel keresett feleséget.
Szóösszetétel(ek): ismeretségkötés.
ismeretségi.
