istenfáját
istenfáját indulatszó (csak személyragos alakban; rendsz. határozott névelővel, gyak. neki határozószóval v. -nek ragos főnévvel), (ritka) az istenfádat!, az istenfátokat! <Szépítő, enyhe káromkodásként.> (népies)
1. <Nagyfokú felindulás, harag, felháborodás kifejezésére.> De az istenfáját (neki), majd kitöröm a nyakát annak a gazembernek! Az istenfáját a büdös kölykinek! Cyrano: (felordít és rárohan) Az Istenfáját! … (Ábrányi Emil–Rostand-fordítás) Megvágott egy török, az istenfáját neki! (Gárdonyi Géza) Az istenfáját annak a papnak: még hogy én világgá menjek! (Gárdonyi Géza) Az istenfáját! Nyughassék az ifiúr! (Móricz Zsigmond)
2. <Nagyfokú megütközés kifejezésére.> Hinnye, az istenfáját, csak nem törted össze? Hé, az istenfádat, mit keresel itt? Jelentem alássan … itt a török, az istenfáját! (Gárdonyi Géza) Az istenfáját annak a cigánynak, ha még kedvet sem csinál. (Móricz Zsigmond)
3. <Nagyfokú csodálkozás kifejezésére.> Hű, az istenfáját, de nagy hegy!
