istenül
istenül [e] tárgyatlan ige -t, -jön (költői)
Mintegy istenné válik, úgy kezdik tisztelni, mint istent. Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja, | Hogy … Petőfi hogy istenül. (Ady Endre) || a. (költői) Szerelmi boldogságában szinte istennek érzi magát. Én ez által istenülve lettem, És keserves sorsom elfeledtem, | Emma, gyönge karjaid között. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: átistenül; megistenül.
istenülés; istenülő.
