iszák
iszák főnév -ot, -ja (népies)
(Bőr)tarisznya v. általvető. A koldus iszákja. A nyeregre veti az iszákot. Az iszákba nyúlt. Sok minden volt ebben a nagy bőrtáskában, szinte csörgött. (Tömörkény István) Kis keszkenő volt, valahol még most is meg kellene lenni az iszákomban, ha el nem pusztult volna. (Móricz Zsigmond) || a. <Juhászoknál> birkabőrből tarisznyaformára varrt eleséges tömlő.
iszákos.
