iszapol
iszapol tárgyas ige -t, -jon
1. Iszappal bevon, besároz vmit. A gyümölcsfacsemetéket elültetés után iszapolták, hogy biztosan megeredjenek.
2. (műszaki nyelv) <Finomra őrölt anyag oldható részét> vízzel kioldja, áztatással különválasztja. Ércet iszapol. A finom krétát iszapolják.
3. (orvostudomány) Iszappakolással, iszapfürdővel kezel vkit.
Igekötős igék: beiszapol; eliszapol; megiszapol.
iszapolás; iszapoló; iszapolt.
