ítélkezik
ítélkezik [ítélkëzik v. itélkëzik] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -zék (-zen) [ë]
1. Ítélkezik vkin, vmin v. vki, vmi felett: értékelő véleményt mond vkiről, vmiről. Fölényesen ítélkezik embertársairól. Helytelenül ítélkezel ebben a kérdésben.
2. Ítélkezik (vki fölött v. vmiben): <hivatásából kifolyólag> ítéletet hoz vki fölött v. vmely ügyben. Munkásbíróságok ítélkeztek a feketézők fölött. A gyilkosság ügyében esküdtbíróság ítélkezett. A bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
ítélkezés; ítélkező.
