íves
íves [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka) Ív alakú, ív alakban hajlott <tárgy>. Kezén a köröm íves és hegyes. Tojásdad arc, a lehunyt … szemek fölött a vékony kis íves szemöldökkel … (Móricz Zsigmond)
2. (építészet) Boltívvel fedett, boltíves. Íves ablak, csarnok, folyosó, mennyezet, tető.
3. (rendsz. számnévi jelzővel) (nyomdászat) A jelzővel meghatározott számú ívből (5e, f) álló <nyomdatermék, írásmű>. Tizenkét íves könyv. Több íves elleniratban bebizonyítá, hogy a felsorolt írók … nem üldözendők. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): boltíves; csúcsíves.
