ízelt
ízelt [e] melléknév -en [e] (állattan)
Olyan <állati test, testrész>, amely ízekre [2] (1a), szelvényekre oszlik, tagolódik. A kolorádóbogár ízelt hátán két-két pontozott csík van. Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, | ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas | fényes, páncélos, ízelt bogarat. (Babits Mihály)
