janicsár
janicsár főnév -t, -ok, -ja, (régies) jancsár
1. (történettudomány) <A XIX. század elejéig a török hadseregben> keresztények elrabolt fiúgyermekeiből, ill. később főként utódaikból nevelt, jól kiképzett gyalogos katona. A janicsárok hada. A török sereg janicsárokból és szpáhikból állt. Az udvarban … jobbkéz felől valának egy csoportban mintegy ezerig való jancsárok. (Mikes Kelemen) A janicsárok … nagy örömordítással csoportosultak az egyik hordó köré. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka) Gazdáinak, urainak érdekében saját népe ellen mindenre kész, engedelmes, elszánt szolgai szerepet betöltő személy. Az elnyomó rendszer janicsárjai.
3. jelzői használat(ban) Janicsárokhoz (1–2) tartozó, velük kapcs., rájuk jellemző. Janicsár laktanya, süveg, szellem, tábor.
Szóösszetétel(ek): janicsáraga; janicsárhad; janicsártiszt; janicsárzene.
janicsári; janicsárkodik; janicsárság.
