játékos
játékos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy, állat>, aki, amely szeret játszani, mindenből játékot (II. 1, 2) csinál, v. mindenben keresi a játékot (II. 1, 2). Játékos kiscica, tanuló. Nem volt Magdalénában semmi bizonytalan … Nem volt benne semmi gyermekes vagy játékos. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személytől származó, rá jellemző <megnyilatkozás>. Játékos beszéd, csipkelődés, gondolat, rímek.
2. Vidámságot, jókedvet, derűt kifejező; játékra (II. 1, 2) kész, hajlamos. Játékos hangulat, jókedv, kedély, természet. Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső. (Kaffka Margit) || a. Játékból fakadó, játékot kifejező <magatartás>. Játékos ugrándozás, viháncolás. Két remegő levelű nyár közt szép szilfa virított, S változatos fejökön játékosan álla meg a nap. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Játszi (2). Játékos hullám, szél. Az új tavasz játékos újja Rügyet sodort az ághegyen. (Tóth Árpád)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Színt játszó. Tas már csak paizsát tartá …, mely … játékos tarka szövéssel Látszott, mint valamely sárgálló völgyi virágszál. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (sport) Az a személy, aki rendsz. vmely csapat tagjaként vmely játékban, versenyen, mérkőzésen játszik, részt vesz; versenyző. Olimpiai, válogatott játékos. Mind a tizenegy játékos jól mozog a pályán. Az egyik játékost kiállították. Három új játékost szerződtettek.
2. (játék) Az a személy, aki vmely játékban (II. 4) részt vesz, játszik. Hamis, szenvedélyes, vakmerő játékos. A legjobb játékosok részvételével folyt a sakkverseny. A két sakkozó akkor is ott ült a platánfa alatt. Móré is ott unatkozott a játékosok mögött. (Gárdonyi Géza) Gondolat nélküli géppé lett …, mint általában a … játékosok. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): 1. játékosanyag; játékosbolt; játékosgárda; játékostalálkozó; 2. börzejátékos; kocajátékos; orgonajátékos; zongorajátékos.
játékosság.
