jegyes [2]
jegyes [2] [e-e v. e-ë] melléknév -en, (-ebb) [e, e]
1. (népies) Olyan <személy, állat, dolog>, akin, amelyen megkülönböztető, ismertető jel v. jegy van. Jegyes csirke, dinnye, jószág, lúd; jegyes ember. [Melyik Kovácsról beszélsz?] – A jegyes Kovácsról.
2. (régies) Olyan <személy>, akit vmely helytelenített cselekedete miatt különösen figyelemmel kísérnek; bélyeges, megbélyegzett. Látja, Márton, nem kellett volna annyit éltetni Kossuth Lajost. Akkor most nem volna maga olyan jegyes ember. (Móra Ferenc)
3. Jegyre adott, jegyre kiszolgáltatott <áru>. Jegyes cukor, kenyér, tej. || a. Jegyrendszerrel kapcs. Jegyes ellátás; jegyes világ.
