jelige
jelige [l-i] főnév
1. (irodalomtudomány) <Irodalmi mű v. ennek egy részlete, fejezete előtt> a mű tartalmával kapcsolatban levő, arra utaló, rendsz. rövid mondat v. idézet. „Mindig csak előre!” jeligével kezdte értekezését.
2. (irodalmi nyelvben) Jelszó (4), jelmondat (2). Zászlónkon a szent jelíge: Csak az boldog, aki küzd. (Arany János)
3. <Titkos pályázatokon> a pályaműn és a szerző nevét tartalmazó borítékon levő, a szerző azonosítására való szó v. mondat. || a. <Apróhirdetésben> a feladó nevét helyettesítő szó v. mondat. Választ „Ibolya” jeligére kérünk.
jeligéjű; jeligés.
