jelszó
jelszó főnév
1. Vhová tartozás igazolására az illetékesektől megállapított s csak a beavatottakkal közölt szó v. név, amelynek kimondása v. közlése az összetartozás jele. Jöjj még ez éjjel – itt ha eloszlanak – | házamhoz. A jelszónk lészen, Melinda! (Katona József) || a. (katonaság) Őrszolgálatban haszn. szó v. név, amelynek kérdezésével, ill. megmondásával az őr ellenőrzi, nem ellenséges v. illetéktelen személy közeledik-e feléje. Kérdezi, kiadja, megváltoztatja a jelszót. Az őr megállított, és a jelszót kérdezte.
2. Vmely politikai programot, társadalmi v. hatalmi célt tömören megfogalmazó, összefoglaló nyelvi kifejezés, amelyet vki v. vmely szervezet, közösség, kül. párt hirdet a tömegek között. A lenini ® hármas jelszó. A párt 1945-ben kiadta a jelszót: föld, kenyér, szabadság! Ha majd minden rabszolga-nép – Jármát megunva síkra lép, | … a zászlókon eme szent jelszóval: | „Világszabadság!” … | Ott essem el én, A harc mezején. (Petőfi Sándor) A nyilt utcára lép a nép | … friss jelszavak repülnek. (József Attila)
3. (főleg többes számban) (rosszalló) Nem tisztességes cél(ok) érdekében, a tömegek félrevezetésére hangzott törekvés, program tömör nyelvi kifejezése. Hangzatos jelszavak. Álhazafias jelszavakkal dobálózik. Oh, hadd rontsák hát mások a világot, Politikák, jelszavak és hadak! (Tóth Árpád)
4. (ritka, költői) Rövid, jellemző mondat, mondás, amely vkinek v. vmely csoportnak életfelfogását, céljait, törekvéseit fejezi ki; jelmondat. „Viseld egyformán jó s bal sorsodat!” | Így szól, kit a bolond világ bölcsnek nevez. | Az én jelszóm nem ez; Én örömimet és fájdalmimat Érezni akarom. (Petőfi Sándor)
jelszavas; jelszavú.
