jóképű
jóképű melléknév jobb képű v. (-bb) (bizalmas)
Csinos, szabályos, megnyerő arcú, tetszetős külsejű <személy, többnyire férfi>. Jóképű fiatalember, leány, fiú. Volt egy ifjú barátom, Szegényes, ámde jóképű s derék Legényke. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben) Tetszetős külsejű, formájú, mutatós, csinos <tárgy, dolog>. Jóképű kalap. Ejnye, de jóképű töltőtollad van! A torony bádoggal volt fedve, egész jóképű falu lett volna, gazdag falu, … ide érdemes lenne házasodni … (Móricz Zsigmond)
jóképűség.
