jótállás
jótállás [t-á] főnév (rendsz. csak egyes számban)
Általában a jótáll igével kifejezett magatartás, eljárás; az a tény, hogy vki, vmi jótáll vkiért, vmiért; felelősség vállalása, kezességvállalás.
1. Más személynek vmely cselekedetéért, magatartásáért, tartozásának megfizetéséért vállalt felelősség, kezesség. Nem vállalhatok jótállást érte. Barátjának a jótállásával vett fel kölcsönt. Útlevélre van szüksége, amit a székvárosban lehet kapni két tanú jótállása mellett. (Jókai Mór)
2. (kereskedelem) Felelősség (vállalása) azért, hogy vmely áru megvásárlása után meghatározott ideig megfelel a rendeltetésének. Gyártmányainkért két évi jótállást vállalunk. Jótállást vállal a javításért. Jótállással adja el áruit, készítményeit. Jótállással vállalja a munkát.
jótállási; jótállásos.
