jövel
jövel [e] mondatszó (régies, költői)
1. (ritka) <Személyhez, képzeletbeli lényhez szólva:> jöjj hozzám!, jer hozzám! Múzsa, jövel, dalaim gyönyöréűl. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. <Kívánt, (nehezen) várt időszakasz, állapot bekövetkezését kérve, sürgetve:> köszönts be hozzám! Jövel édes borzadások órája! estvéli szürkellet [= szürkület]. (Kármán József) Áldott magánosság, jövel! (Csokonai Vitéz Mihály) Jövel meleg, szerelmes nyári nap! Lágy édes sugaraid bejönnek az ablakomon, és ezek a sugarak bekóborolják körülöttem a szobát. (Krúdy Gyula)
