jövetel
jövetel [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban, rendsz. személyraggal)
Jövés, közeledés ide, ahol vagyunk. Jövetele célját nem írta meg. Jövetelüket előre jelezték a levélben. || a. Jövés és megérkezés. Bátyám jövetelét várom. Jövetele előtt nem is sejtette, hogy … Szemeid jövetelem lesték. (Tolnai Lajos) || b. (ritka) Jövés és annak időtartama. Jövetele alatt történt, hogy …
