kabinet
kabinet [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e]
1. (régies, választékos) Kis, keskeny (oldal)szoba; benyíló. || a. (ritka, régies, választékos) Mosdófülke v. illemhely.
2. (politika, kissé régies) Kormány (2). Kabinetet alakít. Sugdosnak, árulkodnak a kabinet előtt, hogy maguknak előmenetelt készítsenek. (Jókai Mór) [Tisza Kálmán] elmondja a kabinet tagjai közt beállott nézeteltéréseket, melyeknél fogva beadta a mai napon őfelségének lemondását. (Mikszáth Kálmán)
3. (iskolai, 1945 után) <Egyetemen, főiskolán> az a helyiség, kül. könyvtárszoba, ahol a hallgatók vmely tudományszak kérdéseivel elmélyülten foglalkozhatnak, és ahol ezzel kapcs. problémáikat az illető tudományszak oktatóival meg is beszélhetik. Bemegy a történeti kabinetbe. || a. (iskolai, 1945 után) <Egyetemen, főiskolán> az oktatóknak és hallgatóknak vmely tudományszak kérdéseivel foglalkozó együttese. Módszertani kabinet; vmely kabinet vezetője.
4. jelzői használat(ban) (kereskedelem) <Kereskedelmi forgalomban> a legfinomabb, első osztályú <gyümölcs, főképp alma és körte>.
5. jelzői használat(ban) (fényképészet) Kabinet fénykép: kabinetkép.
kabineti.
