kábul
kábul tárgyatlan ige -t, -jon
Fokozatosan kábult állapotba jut, bódul, szédül. Julis bámulva, csaknem kábulva állott. (Eötvös József) Úgy érezte, hogy a munka nemigen megy, feje kábul. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: belekábul; elkábul.
kábulás; kábuló.
