kacér [2]
kacér [2] főnév -t, -ok, -ja (tájszó, halászat)
Kákából, nádból v. gyékényből kötött csóva, amelyet a halászok téli időben a hálókra tűzve jelül használnak. Bementek a vízre. Egészen odáig mentek, ahol a kacér billegett a vizek fölött. Az a szépen kötött gyékénykacér. (Eötvös Károly)
