kacsa
kacsa főnév kacsát, kacsája, (tájszó) kácsa
1. Házi szárnyasként tartott, rendsz. fehér tollú, lapos, sárga csőrű, esetlen járású, jól úszó, sohasem repülő, gyorsan hízó, ízes húsú állat; réce, ruca (Anas domestica). Hízott, kövér, sovány kacsa; a kacsa hápog; kacsát ® töm; kacsát úsztat, vág. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas, tréfás) nyeli, mint a kacsa a nokedlit: gyorsan, mohón bekapja, nyeli. A pocsétában egy vén kácsa gázol. (Juhász Gyula) Egy kácsa … felriad, | totyog, farát mozgatja, meg-megáll, | majd hármat hápog. (Radnóti Miklós)
2. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Sült kacsa; kacsát süt; szereti a kacsát. Ebédre kacsa volt. A fánk puffadoz a zsírban, | kácsa, csirke, pulyka fő. (Kosztolányi Dezső)
3. Vadkacsa. Kacsára vadászik. Három kacsát lőtt.
4. <Kórházakban> olyan üvegedény, amelybe fekvő beteg férfiak vizelnek.
5. (sajtónyelvi) Valótlan hír. Hírlapi kacsa. Kacsa volt az egész! Megüthette füledet a hír, mi kacsa gyanánt az egész hírlapvilágot berepdeste. (Arany János) Nyilatkoztak a doktorok azon hírlapi kacsa ellenében, hogy az Altorjay sebe életveszélyes volna. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. kacsahang; kacsahápogás; kacsajárás; kacsales; kacsamáj; kacsamell; kacsaól; kacsapecsenye; kacsasült; kacsatojás; kacsatömés; kacsavadászat; kacsazsír; 2. kiskacsa; vadkacsa.
kacsás.
